Már az ókori kultúrák művészetében is nagy szerepe volt a zenének. Különböző képzőművészeti alkotások, írásos és tárgyi emlékek tanúskodnak erről.
A görög kultúrában a zene a műveltség alapvető részeként jelen volt a vallási szertartásokon, a drámai előadásokon és az olimpiai játékokon is.
A mezopotámiai, egyiptomi, görög, római zeneelméleti ismeretek, felfedezések hatottak a későbbi korok zenéjére is. Zeneelméletünkben ma is használjuk például a görög törzsekről elnevezett hangsorokat (fríg, dór stb.)
A dallamokat már hangszerekkel kísérték. Zenéjüket az ábécé betűivel jegyezték le, sajnos ebből az utókorra szinte semmi sem maradt.
A Kr. e. 5. századból fennmaradt Pindarosz neve, aki korának híres dalnoka, lantosa volt.
Pannóniában, a mai Dunántúlon már a Római Birodalom előtti időkből is kerültek elő zenei élettel kapcsolatos leletek (például a jánoshidai avar kori kettős síp). Az aquincumi víziorgona (a mai Óbuda területén) a rómaiak fejlett zenekultúrájáról tanúskodik.